Középkori örökség 3. rész

                                      A jéghegyeken keresztül

A csapat szépen haladt tovább. Most már nyilvánvalóvá vált, hogy valaki követi őket, de hogy ki arra még nem derült fény. Most egy kis dombon haladtak, mikor megjelent előttük egy nagyon szép falu. A falut folyó vette körül, és csak egy kis hídon lehetett bejutni. A híd előtt katonák őrködtek. A csapat oda ment a hídhoz. Thomson elmondta, hogy kik ők és miért jöttek. Az őrök beengedték őket. Thomson egyenesen a falu vezéréhez, Darenhez vezetett. Daren egy nagyon erős, okos férfi volt. Annak idején ő is segített Thomsonnak a háborúban, ahol nagyon jó barátok lettek. Daren és Thomson megveregették egymás vállát, és a Daren megkérdezte, hogy mi szél hozta őket. Thomson elmesélte a történteket. Daren alig akarta elhinni. Thomson megkérte Darent, hogy a nők és a gyerekek maradjanak, mert nem akarja őket átcipelni a hegyeken. Daren természetesen megengedte, hogy maradjanak. Este egy nagy vacsorával fogadták a vendégeket. A falu apraja-nagyja összegyűlt a falu fogadójában. Rengeteg minden volt az asztalon. A szakács behozott egy nagy tálon egy sült malacot. Volt ott még csirke, gomba, mindenféle. Egy bajuszos férfi egy kosárból megkínálta a királyt gombával. A király kivett egy gombát a kosárból, és a tányérjára tette. A férfi a bajsza alatt elmosolyodott, majd arrébb ment. A király már éppen be akarta kapni a gombát a szájába, mikor egy fiatal fiú rászólt, hogy azonnal rakja azt le. A király nem értette mi a baj. A fiú megmutatta a gombán a kalap alatt szép fodros gallért. Bizony ez egy gyilkos galóca volt. A fiú mondta, hogy ez nem lehet véletlen, valaki bizonyára szánt szándékkal meg akarta mérgezni. A király a szemével kereste azt a férfit akitől a gombát kapta. Meg is látta. Egy másik külön asztalnál ült, és evett. A király rákiáltott, hogy azonnal adja meg magát. A férfi erre gyorsan felállt, és kirohant a fogadóból. A király, két katona Daren, János, John és a fiú aki figyelmeztette a királyt, a férfi után eredtek. A férfi a híd felé rohant. Daren szólt az őröknek, hogy állítsák meg. Azok a hídra álltak. De a férfi mind a kettőt leütötte. A férfi így átjutott a hídon és néhány ló felé haladt. Daren ekkor egy kötelet dobott el, ami beleakadt a menekülő lábába. Megfogták. A katonák lefogták a férfit. A király megkérdezte, hogy miért akarta őt megölni. A férfi csak annyit mondott, hogy ezt a feladatot kapta, hogy állítsa meg a csapatot. Daren megkérdezte, hogy mégis ki adott neki ilyen parancsot. A férfi ekkor egy őrre mutatott aki a folyó túl oldalán lovon menekült. János, és a katonák azonnal üldözőbe vették. Végül elkapták és őt is oda hozták. A király őt is kifaggatta. Ő azt mondta, hogy pénzt ajánlottak nekik, hogy ha elkapják a királyt és csapatát, és végeznek velük. A király megkérdezte, hogy mégis ki mondta ezt nekik. A katona azt mondta, hogy egy öreg ember, olyas -féle remete. Azt mondta a jéghegyek túl oldalára tart, hogy elintézzen valamit. A király meglepődött. Azt hitte, hogy a darkok adták nekik ezeket a parancsokat. János felismerte a lovakat. Ezek voltak azok a lovak, amiket ellopott valaki tőlük onnan a fogadótól. Most legalább ez is kiderült. Ezek után vissza mentek és folytatták a vacsorát. A két foglyot pedig bezárták. Másnap reggel Thomson király és csapata elköszöntek Darentől, és elindultak a hegyek felé. Nehéz napok álltak eléjük. Mikor már sikerült egy kicsit feljutni a hegyen, szerencséjükre volt egy keskeny út, akkor egy óriási durranás vetett véget a csendnek. A csapat hátranézett. A darkok nagy sereggel követte őket. Több ágyút is toltak maguk előtt. Thomson szólt, hogy haladniuk kell, mert ha utolérik őket mindenki meghal. De pont most értek olyan magasságba ahol már hó is volt. Az út csúszott és már nagyon magasan voltak. Az egyik katona véletlenül megcsúszott és lezuhant a mélybe. Thomson ijedten nézett hátra. Becsukta szemét majd tovább indult. Ekkor egy újabb ágyú lövés hallatszott. És a darkok bizony utolérték a csapatot. Néhány katonát és két munkást a mélybe löktek. János íjjal lőtte őket. Három darkot el is találta, majd ő is rohant a csapat után. Most az út egy kicsit lefelé ereszkedett. Az egyik dark megcsúszott és nekiment kettő másiknak. Gurultak az úton. Egy hatalmas hólabdává formálódtak. János oda kiálltott a többieknek, hogy menjenek a falnál lévő réshez. Mindenki odahúzódott. A hólabda pedig csak gurult, majd lezuhant. A csapat tovább menekült. A darkok közeledtek. Egy vékony hídhoz érték ami jégből volt. Azon kellett átmenniük, hogy a túl oldali hegyre át kellhessenek. De a híd nagyon vékony volt. Thomson és két katona lassan kúszva elindultak rajta. Végül sikeresen átjutottak. Mindenki átment kivéve Jánost és két katonát. Először az egyik katona ment, majd János és a másik katona. Az első át is jutott, de ekkor a híd középen kettétört. A katona csúszott a leszakdt közepe felé. János hátrafordult és társa felé nyújtotta a kezét. De az nem bírta megfogni és lezuhant a mélybe. János még éppen át tudott jutni mielőtt a híd teljesen leszakadt volna. Tovább álltak. De legálább a darkokkal szemben egy kis előnyt szerezhetnek. A hegyen volt egy nagyon kicsi barlang szerű rés. Oda húzódtak be éjszakára...