Középkori örökség 1. évad 2. rész

                                         Út az ismeretlenbe

A csapat már pár napja bandukolt a hatalmas pusztaságban. Az út során senkivel, még egy állattal sem találkoztak. Biztosra vették, hogy a darkok mindent elpusztítottak az útjuk során. Egyszer csak egy ház alakja tűnt fel a távolban. A csapat a ház felé vette az irányt. Mikor oda értek meglátták, hogy egy fogadó áll előttük. Thomson, János, John és még két férfi beléptek. Megkérdezték a fogadóst, hogy esetleg tudna e adni néhány szobát nekik. A fogadós azt mondta, hogy jelenleg két üres szobája van, azt használhatják. A csapat így hát szűkösen ugyan, de megtelepedett északára a fogadóban. Másnap reggel rögtön folytatták útjukat. De Thomson kért a fogadóstól négy lovat, és két szekeret. Az idősebbek, a nők a gyerekek, és a betegek valamint a sebesültek felültek a kocsikra. Thomson és John pedig lóval ment tovább, a többiek pedig gyalogoltak. Pár nap múlva elértek az erdőhöz. Itt William király és lánya Henrietta külön mentek tovább a királyságuk felé. A csapat pedig elindult az erdőbe. A csapat egy tisztáson késő délután megpihent. Tüzet raktak, és körül állták. Thomson jónak látta az időt egy kis vadászatra. A király nagyon szeretett vadászni, annak idején apjával rengeteget vadászott. John, két férfi és Julien elmentek vele vadászni. Egy bokorban meglapultak és várták a zsákmányt. Hirtelen felbukkant előttük egy szarvas. Thomson célba vette , de sajnos elvétette a lövést, és az állat elmenekült. Később pár nyulat vettek célba. Most Thomson sikeresen eltalálta az egyiket, de John a másikat elvétette. De már volt valami eleségük. Vissza mentek a nyúllal a táborba. Megsütötték, és megették. Sajnos mindenkinek nem jutott, így még egyszer el kellett menniük a „vadászoknak”. Most sikerült fogniuk két nyulat és egy fácánt. Végre mindenki jól lakott. Másnap reggel tovább álltak. Ám a katonák észrevették, hogy a fák között állatok követik őket. Valószínűleg farkosok lehettek, de ezt még nem tudták. Thomson megkérte az embereket, hogy kicsit gyorsabban haladjanak, mert rosszat sejt. Ám már késő volt. Az út közepére ugrott egy nagy farkas. A ló Thomsont ledobta, majd elszaladt. A király feküdt a porban, a farkas pedig csak közeledett hozzá. A nyál csurgott a szájából, és nagyokat morgott. A katonák azonnal elkezdték íjakkal lőni a farkast. Az egyik íj eltalált a nyakát, még éppen időben. Ám ekkor hirtelen egy egész falka kerítette be a menekülteket. A katonák körbeállták a szekereket. Thomson is fegyvert ragadt. Julien az egyik szekéren ült, és elővette csúzliját, és szemen lőtte az egyik farkast. Az erre hatalmasat ordított, és erre még több farkas érkezett. Az egyik katonát, ledöntötték a lábáról, és elharapták a nyakát. De a katonáknak végül sikerült elijeszteniük a farkasokat. Jó néhányát lelőttek, de sajnos tőlük is meghaltak többen is. Thomson szomorúan ült fel az egyik katona lovára, és tovább álltak. Késő éjszaka félelmetes volt az erdő. De nem álltak le pihenni, mert a király félt, hogy még egy ilyen támadás történik. A farkasok ugyanis követték őket. Már nem volt túl sok, hogy kiérjenek az erdőből, de ekkor egy ágyúgolyó süvített el mellettük, és egyenesen elébük csapódott. A lovag nagyon megrémültek, de szerencsére a farkasok is. Thomson nem értette, hogy honnan lőttek, hiszen egy erdőben vannak, és itt biztos nincs semmi -féle erődítmény. A király agyában azonban hirtelen megvillant valami. Mi van, ha a darkok üldözik őket, és bizony már ilyen közel járnak hozzájuk. Elmondta a gondolatát Jánosnak. A magyar vitéz szerint is a darkok lehettek. A király azon nyomban lóra pattant és elindultak. Nagyon nehezen kiértek az erdőből. Megláttak egy kis föld utat, ami egy nagy szántó föld mellett haladt. Az úton mentek tovább. Hamarosan egy fogadóba tértek be. A király, János, John és még két katona ittak egy kicsit. A többiek felmentek az emeletre aludni. A fogadóban az egyik asztalnál ült két férfi. Nagyon figyelték a királyt. Az egyik végül oda ment hozzá és egy kést tartott Thomson nyakához. Elmondta, hogy adja meg magát, vagy meghal. Thomson felemelte a kezét, mire János gyorsan behúzott a fickónak egyet, John pedig kicsavarta a kezéből a kést. A másik erre elővett egy csúzlit amivel szemen találta Johnt. Thomson gyorsan egy fadarabot gurított a férfi elé, aki ettől elesett. A földön heverő férfi is elő vett egy kést, és majd nem a király lábába szúrta, de az éppen arrébb lépett. János, végül mind a kettő gazfickót kidobta a fogadóból. Megkérdezték a fogadóst, hogy nem ismerte e ezt a két fickót. Az azt mondta, hogy az egyiket ismerte. Egy elég szegény fickó, és az utóbbi időben volt pár gyilkossági kísérlete. Thomson elgondolkodott. Vajon csak úgy meg akarta támadni őt? Vagy tudta, hogy ki ő, és szándékosan támadott? Vajon felbérelte valaki őt? Thomson nem tudta, de nem is törte tovább az agyát, elment aludni. A következő reggel valaki ellopta a lovakat. János azt sejtette, hogy az a két fickó lehetett akik tegnap este a király életére törtek. De Thomson nem volt benne biztos. Megkérdezte a fogadóst, hogy volt e még valaki az éjjel a fogadóba rajtuk kívül. Az azt felelte, hogy egy nagyon fáradt ember tért be hozzá tegnap délután, és azonnal elment aludni. De aztán egyszer csak eltűnt. Thomson azt gyanította, hogy ő lopta el a lovakat, mivel az éjjel hangokat halott az emeleten. A fogadós nem tudta, hogy ki volt, de látszott, hogy nem is érdekli. A király kifizette a szállást, majd gondolkodni kezdett, hogy most hogyan mentek tovább. Megláttak egy lócsoport legelni a fogadó melletti kis réten. Megkérdezte a király, hogy ki azok a lovak. Az azt mondta, hogy szerint senkié, mert még soha nem látott velük senkit, pedig már egy ideje erre kószálnak. A király oda csalogatta az állatokat, majd kettőt a szekerekhez kötött, és a maradék négyre pedig ő, János John és egy katona tiszt ült. Tovább mentek. Később utol érte őket egy katona akit még az erdőben hagyott a király mikor az ágyúgolyó lezuhant eléjük. Az elmondta, hogy átkutatta az egész környéket, de egy árva kis falun kívül mást nem talált. A király ezt nem értette. De megköszönte a katonának, és kérte, hogy most akkor üljön fel a szekérre. Az úgy is tett. Thomson elmondta Jánosnak a kém jelentését. János is különösnek tartotta a dolgot, de neki sem jutott eszébe semmi. Ezek után tovább álltak. Most egy poros úton mentek. Meghallottak egy hatalmas dörgést. A király tudta, hogy ez bizony egy ágyú volt. Leugrott a lóról és hátranézett. Azt látta, hogy a fogadó ahol voltak, lángokban hever. Megrázta a fejét, és szólt a többieknek, hogy gyorsabban kell haladni. A lovak vágtatni kezdetek. Kis idő múlva ez fás szakaszon haladtak. Megláttak a távolban egy kis házat. Thomson szólt, hogy ő is János oda mennek megnézni, addig a többiek haladjanak az ösvényen. Oda is értek a házhoz. Nem volt túl, viszont nagyon szép kertje volt. Rengeteg virág volt ott, és jó pár fa. A ház mögött szántó föld volt látható, ahol búzát termesztettek. De hiába volt minden megmunkálva, egy lélek se volt a környéken. A király bekopogott. Semmi válasz. János hátra ment a ház mögé. Oda hívta a királyt is. Bizony ott volt egy halott ló, két kutya, három zsák, és egy alvó ember. A király felkeltette a férfit. Az gyorsan felállt. Elmondta, hogy Ferdinándnak hívják, és az apjával él itt, de őt sajnos egy huligán banda meggyilkolta. Nem tud mit csinálni, ezért el akarja adni a házat és világnak menni. A király megkérdezi, hogy lenne e kedve egy kis kalandhoz. A fiú helyeselt. Ferdinánd körülbelül olyan 24 éves lehet. A csapat közben megérkezik a házhoz. Ferdinánd fel ül a szekérre és elővesz az egyik zsákjából egy lantot. Dalolni kezdett egy nagyon szép dalt. Mindenkinek jó hangulata lett ettől. Most már egyre közelebb jártak a hegyekhez. Ki tudja, lehet hogy holnap már a hegyeket másszák!