Középkori örökség 1. évad 1. rész

                                         A vár ostroma

A nap fényesen ragyogott az égen. A Birtoni várban nagy volt a nyüzsgés. A konyhán főztek, az udvaron az ifjú lovagnak vágyó fiúk gyakoroltak, egy trubadúr éppen a latján zenélt, a kovács egy patkót javított, és jártak minden felé az emberek. A környéken ez volt az egyetlen vár, így rengetegen laktak itt. A kereskedők hozták az árukat, majd el adták. Amúgy is nagy szokott lenni a nyüzsgés, de most még a szokottnál is nagyobb volt. Ugyanis egy hatalmas vacsorát rendeztek, és meghívták a legközelebbi királyságnak a királyát és annak lányát. A várban a királyt Thomsonnak hívták, akinek volt egy fia Julien. A fiú 18 éves volt, és már letette a lovagi esküt, tehát már lovag volt. De az apja sokszor nem tekintette annak. Ez Juliennek sokszor nem tetszett. Hamarosan beesteledett. Egy gyönyörű szekér gördült be a vár udvarába. A szekért négy lovas katona kísérte. A szekérből kiszállt a király és a lánya. Thomson üdvözölte barátját William királyt, és lányát Henriettet. Ezek után bementek a várba. Oda bent egy hatalmas asztalnál már a vár apraja nagyja összegyűlt, és várta a finom falatokat. Nem kellett sokáig várni, gyorsan érkezett a lakoma. Finomabbnál finomabb falatokat lehetett felfedezni az asztalon. El is kezdtek enni. Nagyon jó volt a hangulat, ám ekkor egy katona rohant be a terembe rémülten. Közölte, hogy a várat megtámadták. Thomson azon nyomban elment a katonával, és Julienre bízta a vendégeket. Oda kint már a katonák elfogták a támadót. Egy férfi volt az. Thomson megkérdezte miért támadott. A férfi az felelte, hogy őt megbízták ezzel a feladattal, hogy keltsen zavart. A király megkérdezte, hogy mégis ki volt a megbízója, de férfi belehalt a sebeibe, amit a katonák ejtettek rajta. Thomson dühösen vissza ment a várba. Azonnal szolt a vár kapitányának, hogy valószínűleg támadás indul a vár ellen. A kapitány is így vélte. Elmondta, hogy a legutóbbi támadóik a darkok voltak, de azokat már nagyon rég ki irtották. Thomson nem tudta, hogy ki áll emögött az egész mögött, de azt tudta, hogy most vissza kell mennie a vacsorára. Másnap reggel gyönyörű napsütésre ébredt a vár népe. Madarak csiviteltek, és az égen egy felhő sem volt. Thomson már korán fent volt, és azon gondolkodott, hogy vajon ki lehet a támadás mögött. De akár hogy törte az agyát, semmi sem jutott eszébe. Végig gondolta, hogy kikkel volt mostanában vitája, de az az igazság, hogy senkivel. Nem is gondolkodott tovább, és elindult a tárgyaló terembe. Ott már várták a tisztek, a parancsnok és a kapitány. A téma az volt, hogy hogyan lehetne megerősíteni a vár védelmét, az esetleges támadás ellen. Sok ötlet felmerült, de végül mindegyik kudarcba fulladt. Végül Thomson azt mondta, hogy esetleg ha a falakat megerősítenék, akkor nehezebben tudnának a támadók bejutni. A kapitány jónak gondolta a király, tervét, de hozzá tette, hogy a vizesárokban a vizet is meg kéne növelni. Végül mindenki egyet értett ezzel. Később el is kezdték a munkálatokat. A várba rengeteg szekér érkezett, amik tele vannak pakolva téglákkal. Az egyik bástyából őr figyelte, hogy nem támadják e meg őket. Az építészek munkához látnak. Estére már egészen jól álltak, de még azért volt munka. Abba is hagyták, és mindenki elment aludni. A király, és a vendégek pedig ismét vacsoráznak. A következő nap a munkák folytatódtak. A katonák most is harcra készen álltak, az esetleges támadásra. A vár falát délre sikeresen megerősítették. Még éppen idejében, mert hatalmas sereg közeledett a vár felé. Az őrök azon nyomban értesítették a királyt. A vendégeket biztonságos helyre küldték, a katonák pedig a várfalon, és bástyákon figyelték a közeledő sereget. A király is ott volt. A sereg a vártól kb 10 méterre meg állt. Tábort vertek, de az ágyúk rögtön elkezdték lőni a várat. Az egyik golyó eltalálta a királyi lakot, és az épület összeomlott. A várfalat is érte találat, de olyan erős volt, hogy nem dőlt össze. Thomson kiadta a parancsot, hogy tüzeljenek vissza. Így hát elő szedték a régi öreg ágyúkat. Betöltötték őket, és a megfelelő helyre tolták őket. Utána tüzeltek, de sajnos nem mentek vele sokra. A több ezeres seregből mindössze három katonát találtak el. John a kapitány felvetette a királynak, hogy ki kéne küldeni egy lovasosztagot, és azok elintéznék a sereg egy részét. De a király nem akarta ezt megtenni. Azt parancsolta, hogy minden személyt vigyenek biztonságos helyre, és ha szükséges akkor a régi földalatti alagutat nyissák meg. A kapitány azonnal intézkedett. Julien felvette a páncélját, kardját derekához helyezte, és íját a hátára tette. Ő minden áron harcolni akart. De az apja ezt nem engedte. Julien erre elvonult, ki tudja, hogy hová. A seregben nagy volt a mozgalom. Egy kisebb csapat elindult a vár felé. A várfalon az íjászok készen létben álltak. Végül elkezdődött a csata. Az íjászok kilőtték első nyilaikat. A feléjük közeledő darkok közül néhányan rögtön meghaltak. De ők kis fel voltak ám fegyverkezve. Dárdákkal lőttek vissza, és bizony jó néhány íjászt el is találtak, de az íjászok a végén legyőzték őket. Thomson mindenkinek elmondta, hogy a kaput semmi képen ne nyissák ki. Ha azon sikerül átjönniük ( mivel csak ott tudtak bejönni), akkor mindennek vége. Az éjszaka során kisebb támadások voltak, de mindent sikeresen visszavertek a védők. A következő napon viszont a darkok belelendültek. Óriási sereggel kezdték ostromolni a várat. Több száz ágyú lőtt, és sajnos a várfalat sikerült áttörni, de hála a vizesároknak nem tudtak bejutni. De ezt a darkok is tudták, és elkezdték lőni a vár kapuját. Hiába lőtték a sereget az íjászok, sajnos a darkok betörték a kaput. Rögtön futásnak eredtek a nyílás felé. Thomson megparancsolta a lovasoknak, hogy támadjanak. Így is történt. De sajnos ők is kevesek voltak az erős sereghez. Megnyitották oda bent a földalatti alagutat. Annak idején mikor ezt a várat meg akarták szerezni hőseinknek ősei létre hoztak egy földalatti alagút rendszert amin keresztül sikeresen megmenekültek. Ez a rendszer a mai napig éppen áll. A vár lakosai azon nyomban elindultak a kis lyuk felé amin le lehetett jutni. Elsőnek egy szakács ment le, majd két pap, egy kovács, majd két nő gyerekekkel. Thomsonhoz oda ment János tiszt. János egy magyar katona volt, de elhagyta hazáját és itt telepedett le. Végül belőle is tiszt lett. János jelentette Thomsonnak, hogy a vár evakuálása megkezdődött. Thomson erre elmosolyodott. Ezek után a király elő vette kardját, és ő is elkezdett harcolni. Rögtön le is vágott néhány darkot, majd lóra ült. Julien közben a vár egyik tornyából nézte az eseményeket. Szomorú volt, hogy ő nem harcolhat. Ám ekkor hirtelen egy ágyúgolyó egyenesen a torony felé repült, és nagy zajjal belement. Julien lezuhant a törmelékek alá. Egy másik golyó pedig az udvarra esett egyenesen a katonák közé. A király érezte, hogy most nagy bajban vannak, ezért visszavonulót fújt. Az emberek közben sorra mentek le a föld alá. Julien a romok alatt feküdt. Szerencsére túl élte, de megsérült, és egy nagyobb darab kő ráesett a lábára, így nem tudott kijönni. Segítségért kiáltott. Thomson meghallotta a fia kiáltását. Azon nyomban a hang irányába sietett. Meg is találta Julient a romok alatt. Segített neki kimászni, majd szépen levitte a föld alá. Már csak páran voltak a felszínen. A kapitány még gyorsan megölt néhány darkot, és ő is leugrott, majd utolsónak János is megtette. A darkok azonban elfoglalták a várat. A parancsnokuk egy másfajta lény volt. Parancsba adta, hogy a kilőtt tornyokat hozzák rendbe, és ha valakit találnak azon nyomban vigyék a tömlöcbe. Közben oda lent a nép már messze járt. Hamarosan egy nagyobb terembe érkeztek. Ott megálltak pihenni. Thomson elmondta, hogy most el kell menekülniük valahova. János megkérdezte, hogy még is hova. Thomson elmondta, hogy van a hegyeken túl egy másik vár, aminek a királyával jóban vannak. Ha oda eljutnánk akkor ott talán tudnánk annyit katonát szerezni, hogy vissza tudjuk szerezni a várunkat. De János elmondta, hogy oda elmenni szinte lehetetlen. Ahhoz át kell menni a hegyeken, és mire oda érnének a célhoz már a csapat fele meghalna. Thomson azonban annyit mondott, hogy vállalniuk kell a kockázatot. John azt mondta, hogy ha jól tudja, akkor a hegyek előtt egy dombvidéken van egy kis falú, a nőket és a gyerekeket ott hagyhatnánk, míg mi átkelnénk a hegy túl oldalára. Jánosnak tetszett az ötlet, és Thomsonnak is. El is indultak a föld alatt. Pár nap múlva feljöttek a felszínre. Már eléggé messze jutottak a vártól. Most egy óriási füves területen tartózkodtak. Ezek után volt egy erdő, majd onnan kb 3 mérföldnyire voltak a dombvidékek, és azon túl az óriási nagy hegyek. A csapat összes tagja feljött a mélyből és elindultak a hosszú útra.

                                                  Vége

Értékelés: